Te hányszor utálod önmagadat naponta?

2019.10.17

Te hányszor utálod önmagadat naponta?

Talán még sosem gondoltál rá, hogy ki az, akivel életed során legtöbbet beszélgetsz. Nem, nem a kedvesed, az anyád, az apád, vagy a legjobb barátaid! Te magad vagy az! Mindannyian önmagunkkal beszélgetünk a legtöbbet, még ha ez nem is mindig zajlik tudatos szinten. 

Ismerősek számodra a következő ítéletek? Milyen gyakran mondogatsz ehhez hasonlókat önmagadnak?

Már megint lusta/lassú/figyelmetlen/idegesítő/szánalmas/gyenge vagy!

Szedd már össze magad!

Felnőtt ember vagy, ne érzelgősködj/sírj/szomorkodj/félj/szorongj... !

Nem vagy normális!

Túl keveset keresel/dolgozol/tanulsz/sportolsz/tudsz/bírsz/teszel...!

Túl sokat eszel/alszol/aggodalmaskodsz/húzod az időt/ábrándozol/érzel...!

Túl halk/hangos/sok/kevés/idegesítő/lehangoló/kiábrándító/extrovertált/ introvertált/kövér/sovány/öreg/ronda/gusztustalan/gyenge... vagy.

Ha sosem mondasz ilyesmit önmagadnak, akkor szívből gratulálok, az önbecsülésed magas szinten van! Ha viszont ismerősek ezek a mondatok, akkor érdemes tovább olvasnod...

Mi lenne, ha elővennél egy üres papírlapot, és egy teljes napon keresztül felírnád rá az összes önmagadra irányuló negatív mondatodat. Mindet! Aztán este átolvasnád, és feltennéd a kérdést, hogy tényleg megérdemelted-e mindezt.

Gondolj most egy pillanatig egy számodra nagyon kedves emberre, és képzeld el, hogy valami olyasmit tesz, ami miatt rendszerint a fenti mondatokat a saját fejedhez szoktad vagdosni. Például, véletlenül leejted a teáscsészét, ami ezer darabra törik a konyhakövön, és minden csöpög a teától. Mit mondanál ilyenkor kapásból önmagadnak? Valószínűleg a "hogy lehetsz ilyen idióta" típusú mondat következne. És mit mondanál, ha a számodra kedves személy ejtené le a teáscsészét? Talán valami ilyesmit: "Semmi baj, úgyis repedt volt már/utáltam, mert a főnökömtől kaptam/sosem szerettem a színét, egy percig se aggódj emiatt! Mindjárt összetakarítom." És talán még rá is mosolyognál kedvesen, vagy biztatóan megsimogatnád a fejét.

Mi kéne ahhoz, hogy önmagaddal is ilyen kedvesen bánj? Hogy önmagadnak is megengedd, hogy hibázz, hogy ne légy tökéletes, hogy olyan legyél, mint egy átlagos emberi lény, aki néha hibázik, néha rossz napja van, néha megértésre van szüksége. Hogy önmagadat is szeresd!

Próbálj ki valamit! Figyeld meg a legközelebbi negatív önbántó mondatodat, állj meg egy percre, és fogalmazd át olyan módon, ahogyan valaki olyanra reagálnál, akit nagyon szeretsz. Például a leejtett csésze esetében: "Sebaj, ez csak egy csésze volt, bármikor pótolható. Valószínűleg pihenned kéne egy kicsit, mostanában sokszor ejtesz el dolgokat."

Vagy nézd végig a listádat, amit írtál, és minden szidást fogalmazz át valami kedvesebb megjegyzéssé.

Ugye milyen másként hangzik így? Ugye mennyire más viszonyt feltételez ez a pár szó? Szeretet és gondoskodás hallatszik ki belőle, nem ítélkezés és önutálat.

Mit gondolsz, miben változtatná meg a napjaidat, a hangulatodat, ha megpróbálnád átalakítani a párbeszédet önmagaddal? És vajon hogyan hatna ez a változás a körülötted élőkre?